2.fejezet

Másnap reggel időben keltem. Ma lesz a bál és még rendbe kell szednem magam. Már felvettem a kedvenc úgymond "készülődős" szettemet(Nike rövidnadrág, top,és póló), amikor kopogtak az ajtón.
-Madison hercegnő.- nyitott ajtót Anne, a főszobalányom.- A Királynő elküldte velem az Ön napirendjét.
-Kérem rakja le az asztalra aztán távozhat. - Anne gyorsan lerakta és visszament az ajtó mellé.- Köszönöm. - pukedlizett és távozott. Lássuk Nagyi mit talált ki nekem.
10:00-11:00 Kozmetikus a szalonban
11:00-12:00 Szabadidő, készülődés az ebédre
12:00-12:30 Ebéd
12:30-13:00 Fodrász 
13:00-14:00 Segíts a testvérednek
14:00-15:00 Ruha választás Ella segítségével
15:00-16:30 Smink, utolsó igazítások
17:00 Idősebbik bátyádék fogadása
18:00 Vendégek érkezése
Nagyi jól beosztotta a napom. Még csak fél tíz, benézek Harryhez. Átbaktattam az ő részlegéhez és bekopogtam az ajtaján. Egy halk "gyere" után benyitottam.
-Jó reggelt tesó.- köszöntött.- Te is kaptál ilyet?- lengeti meg a papírt maga előtt.
-Szia- Igen kaptam, tízkor már jelenésem is van a szalonban.
-Szívás. Nekem az első programom az ebéd. - öltötte ki rám a nyelvét mire fogtam egy párnát és megcsapkodtam vele. Igen ám de ő fogott egy másikat és visszaütött. Ebből akkora nagy párnacsata lett hogy 10 percet késtem a szalonból.
-Madison Rachel Diana Blair Windsor! - hoppá a Nagyi eléggé mérges. - Hol voltál?
-Én csak benéztem Harryhez. Elnézést Nagymama.
-A pontosság a legfontosabb ha időrended van! Ezt tanuld meg. Most pedig sipirc oda Cassandrahoz, hogy minél előbb kezelésbe tudjon venni! Nagyon fontos bál ez a mai! - csapott szelíden a hátamra. Tettem amit kért, hagytam, hogy Cassandra kiszedje a szemöldököm, elvégezzen az arcomon egy mélytisztító pakolást, legyantázza a lábam és egyéb helyeket. 11 után pár perccel lettünk kész és utána volt majdnem egy órám az ebédig. A hallon át mentem vissza a szobámba ám útközben találkoztam a testvéremmel. Elég nehézkesen mozogtam mert még égett a gyantázás után a bőröm.
-Ó, drága hugicám. Csak nem gyanta?- vigyorgott rám.
-Ó fogd be.- löktem mellkasba mire felnevetett.
-Jó, bocs.
-Az év partija lesz úgy érzem. Vagy talán az évtizedé is amekkora a felhajtás. - Emberek rohangáltak a hallon át. Némelyik szervező csinos ruhában és futócipőben futkározott. Remélem  estére átcserélik.
-Az tuti. És mindez miattam és csak azért mert hazajöttem.
-Hidd el Harry, megérdemled.- mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét.- Amúgy hova indultál?
-A könyvtárba. Jössz velem?
-Aha, most van egy csomó szabadidőm.- elindultunk tehát a könyvtár felé. A palota könyvtára egy nagy tágas terem, plafonig érő polcokkal, amik roskadásig tele vannak pakolva könyvekkel. Imádok olvasni, rengeteget járok ide. - Na és mit keresünk?
-Bármit Anyáról. Ma szükségünk lehet rá.- Nagyot dobbant a szívem amikor kimondta az anya szót. Nagyon hiányzik. Annyi év eltelt, mióta meghalt, de még mindig könnybe lábad a szemem ha valamelyik testvérem említi. - Hé, Mady. - fogta meg a kezem Henry. Felnéztem rá és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.-Nem kellett volna ezt mondanom. Sajnálom.
-Nem, Harry, hagyd. Minden oké. Csak tudod én alig ismertem. Csak halványan emlékszem rá. Én csak két évet voltam vele ti azért többet. Bosszant, hogy nem emlékszem rá. Bosszant, hogy nem tudok egy olyan társalgáshoz hozzászólni ahol anyáról van szó. - töröltem le erőszakosan azt a fránya könnycseppet az arcomról. Harry magához húzott és megölelt. Szorosan fontam össze a derekánál a karjaimat. - Szeretlek, Henry.
-Én is szeretlek, Madison. Gyere inkább menjünk innen és együnk egy kis desszertet ebéd előtt.- vigyorgott rám. Harryt sose érdekelték a szabályok. Kivéve ha a seregben volt, mert akkor mindent nagyon komolyan vett.
-Oké.- vigyorogtam rá vissza és elindultunk a konyha felé. Joseph a főszakácsunk nem értette mit keresünk mi a konyhában fél órával az ebéd előtt.
-Nyugi, Joseph. Csak annyira megéheztünk hogy majd' meghalunk. Kaphatnánk valami édeset esetleg?
-Hercegem a Királynő ennek nem fog örülni...
-Ugyan Joseph! A Királynő ezt nem fogja megtudni!
-Rendben de ha rájönne Őfelsége engem nem hibáztathatnak! -mosolyodott el a bajsza alatt és szólt az egyik segédjének hogy hozzanak két tányér Marlenkát. Imádom a Marlenkát. Jóízűen befaltuk a lehető leggyorsabban és már iszkoltunk is ki a konyhából nehogy valaki más rajtakapjon minket. Csak akkor nyugodtunk meg teljesen amikor felértünk a szobámba és becsuktam magunk mögött az ajtót.
-Hallod, lehet, hogy ma a bálban ott lesz a jövőbeli férjed. - vigyorgott rám Henry az ágyamról.
-Kétlem. 19 éves vagyok még nem kéne a férj miatt aggódnom.
-Én 30 éves vagyok és már nem tudok feleséget találni magamnak. Ha mégis sikerül, az csoda. Inkább kezdd el hamarabb az aggódást. - Elgondolkoztam a szavain. 30 éves koromra már legalább egy gyereket szeretnék, vagy a minimum, hogy akkorra terhes legyek.
-Harry te jó ég.  10 percem van elkészülni az ebédig, nyomás kifele és készülődj. - pattantam fel és tessékeltem ki az ajtón a testvéremet. A gardróbomba vágtattam és kiválasztottam az első ruhát ami a kezembe került és felvettem.

Lesiettem a lépcsőn és egyenesen az ebédlőbe vettem az irányt. Pont délre értem oda, így a Nagyi nem volt rám  dühös. Apát pillantottam meg, miközben a Nagyival beszélt.
-Apa!- mosolyogtam és elindultam felé.
-Madison! Szia kicsikém, hogy vagy?
-Jól, köszönöm. És te? Minden rendben van a walesi kastélyban?
-Mondhatni. A virágok kicsit kiszáradtak, mert még nem találtam új kertészt.
-Meddig maradsz?
-Pár napot. Van pár elintézni valóm Londonban, szóval addig maradok utána megyek haza.
-Rendben. Majd valamikor én is meglátogatlak.- mosolyogtam rá és adtam az arcára egy puszit és helyet foglaltam a Nagyi mellett.
-Madison, nem tudod hol van a bátyád?- sziszegte nekem halkan Nagyi. Ó-ó, Harry ez nem jó jel, ha nagyi sziszeg.
-Nem tudom... Vagyis itt is van!- mutattam az ajtóra ahol pont belépett a Harry.
-Mázlija. hogy 5 percen belül volt különben nem járt volna túl jól. - nagyi kijelentésére elvigyorodtam. Tudom, hogy imád minket de a pontosság a mindene, főleg ha egy férfiről van szó.
-Fiam. -állt fel Apa az asztaltól és megölelte a tesóm. -Büszke vagyok rád. - Harry elmosolyodott és leült apa mellé. Az ebéd ismét isteni volt, Joseph mindig nagyon kitesz magáért.
-Te jó ég, Madison! Már 5 perce a fodrásznál kéne lennünk! Gyere gyorsan, kislányom!- ragadta meg a karom Nagyi és sietve visszavonultunk a szalonba. Rafael a fodrászunk, egy francia, alacsony fickó volt, de eszméletlen amit a hajakkal tud művelni. Olyan szép lesz tőle a hajam, ha kezelésbe veszi, hogy csak na. Rafaelnél csúszással végeztünk, ugyanis jó munkához idő kell.
-Madison, gyönyörű lett a hajad, majd nézegetheted, most menj szépen, segíts a testvérednek! - sürgetett Nagyi.
-Renden, Nagymama, megyek már.- vigyorogtam és elindultam a tesóm részlege felé. Kopogtam kettőt a szobája ajtaján és benyitottam. Harry egy szál alsóban állt a gardróbja előtt és nézte a ruháit.
-Csini az alsód, tesó. - szólaltam meg vigyorogva.- Az ilyeneket vettem neked tavaly húsvétra nem?
-De, ezeket.- gondterhelten ráncolta a homlokát.
-Már értem Nagyi miért írta be a napirendembe, hogy segítsek neked. - forgattam meg a szemem és arrébb löktem, hogy láthassam a ruháit.
-A bálozós öltönyöm már ki van készítve, csak nemsokára lesz egy interjúm a tévébe és oda is szépen kéne felöltözni.
-Oké, megoldjuk. - előhúztam egy fehér inget és egy farmert. -Ha gondolod vehetsz fel hozzá zakót is. De téged azért szeret a nép, mert laza vagy. Szerintem ne vidd túlzásba. - mosolyogtam rá.
-Köszi, húgi, angyal vagy!- nyomott egy puszit az arcomra és elment a fürdőbe készülődni. Megvártam míg átöltözik. -Na jó lesz így? - fordult körbe, mintha olyan sok múlna ezen az interjún.
-Aha, tök jó. -kopogtak és Anne lépett be az ajtón.
-Hercegem, Hercegnőm. -pukedlizett egyet.- A Királynő küldött Önért, Miss Madison. Jelenése van a Királynővel.
-Mi? Miért? Nincs is semmi ilyen a napirendemben.
-Tudom, kisasszony, de a Nagyanyja küldött Önért és azt mondta sürgős. a ruhája ki van készítve a szobájában, kérem jöjjön velem. - követtem Annet és egy meseszép rózsaszín ruha és a tiarám várt ott. Hintós felvonulás. Szuper. Anne segítségével gyorsan átöltöztem és lementem a folyosóra, ahol a nagyi várt rám.
-Csinos vagy, Madison.- mosolygott rám.
-Köszönöm. Most derült ki, hogy hintóznunk kell?
-Igen, sajnálom, hogy sürgettelek. De gyere menjünk, a hintó már vár ránk. Ne feledd: széles mosoly és integess! - mosolygott nagyi.

1.fejezet

A családom nem nevezhető hétköznapinak. Palotában élünk, minden héten részt veszünk rengeteg fontos eseményen, olyanokon is ahol mi vagyunk a "sztárvendégek". Kiskorom óta a palotában nevelkedtem. Édesanyám a születésem után pár évvel meghalt egy tragikus autóbalesetben. Szerencsémre én akkor a bátyáimmal a Cambridgeben lévő kastélyunkban nyaraltunk a nagymamánkkal. Aki most a királynő.
-Madison hercegnő, kérem, fáradjon le a hallba valaki látni szeretné önt. - lépett be a szobámba Anne a főszobalányom.
-Köszönöm Anne, hogy szólt. Most elmehet, még össze kell gyorsan készülnöm.
-Értettem hercegnőm. - Anne pukedlizett egyet és kihátrált a szobából. Gyorsan felpattantam és lecseréltem a farmerom és az ingem egy szép ruhára.

Kb. 15 perc múlva leértem a hallba de nem láttam senkit. Anne nem szoktt szórakozni az ilyenekkel. Sőt meg se teheti különben kirúgják. Már éppen megfordultam amikor meghallottam a nevem a hall másik végéből. Halk hang volt de én ezer közül is felismertem volna. Fél évvel ezelőtt hallottam utoljára és most lefagytam. Összeszedtem magam és megfordultam. És a bátyám ott volt előttem teljes életnagyságban és nem csak képen láttam.
-Harry...-suttogtam és elkezdtem rohanni felé, mint az őrült. Örültem, hogy a papucsomat hagytam magamon mert egy magassarkúval most bajba lettem volna. Igaz,hogy a hall egy nagyon nagy és nagyon magas szoba volt ahol ha nincs teljes csend nem hallom meg a testvérem hangját. -Harry!- kiáltottam és lendületből a nyakába ugrottam. Felkapott és megpörgetett. Futás közben elhagytam a papucsaim valahol, így amikor lerakott a hűvös kőre kirázott a hideg.
-Szia tesó.- nevetett Harry és én újra megöleltem. Harryn az egyenruhája volt amit a seregben szokott hordani. Mondjuk a háborúból jön nem kéne csodálkoznom az öltözékén.
-Szia.- vigyorogtam rá.- Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem, kicsi Madison Rachel Diana Blair.- imádtam amikor a teljes nevemen szólított.
-Ugye most már itthon maradsz?- néztem fel a nálam majdnem egy fejjel magasabb bátyámra.
-Igen maradok. Egy darabig biztos.
-Csak nehogy újabb botrányt kavarj, fiacskám.- a nagyi hangjára mindketten odakaptuk a fejünket az ajtóhoz.
-Á, felség, nem tetszik maga ismerni engem. Kérem, én olyan vagyok mint egy angyal.- vigyorogva meghajolt mire a nagyi csak mosolyogva megrázta a fejét és megölelte.
-Á, jut eszembe gyerekek, holnap bált rendezünk Harry tiszteletére, csípjétek ki rendesen magatokat! Az ország illetve az országban tartózkodók színe-javát hozatom a tiszteletedre. Büszke vagyok rád.- mosolygott továbbra is nagyi.
-Köszönöm, nagyi.
-Jól van gyerekek, most magatokra hagylak titeket lesz még egy konferenciám de ti élvezzétek csak az életet!- paskolta meg nagyi Harry vállát én meg kézen fogtam és rohantam vele az udvarba. Harry csak nevetett de tartotta a tempót. Sőt, meg se kottyant neki.
-Madison hova megyünk? - követett a testvérem.
-Ki.  A szabadba. Nem tudom. - vontam meg a vállam.
-Oké, akkor menjünk az útvesztőhöz!- ajánlotta fel és már futott is. Kiskorunkban mindig ott játszottunk. És ez a mai napig igaz, hogy ott játszunk. Itt újra gyereknek érezhetjük magunkat, itt nincsenek problémáink.

Harry befutott a sövények közé és nyomát vesztettem. Igaz van egy emelvény középen de ha arra felmegyünk, az azt jelenti hogy feladjuk. A talpamat kicsit szúrta a kavics de a kezemben lévő papucsaimat gyorsan felvettem és elindultam, hogy megkeressem a bátyám. Azt lehetne hinni hogy már kívülről tudjuk az utakat pedig nem mert minden hónapban megváltoztatják a járatokat. Lépteket hallottam és inkább bebújtam egészen a bokor lombjai közé. De nem a bátyám volt, hanem egy palotaőr. Megnyugodtam és kijöttem a levelek közül. Az őr rögtön haptákba vágta magát és meghajolt. Felismertem, ő járőrözik már pár éve a kertben néhány társával együtt. Vagyis ő a kertben járőrözők főnöke, vagy hogy is mondják ezt. Alig pár évvel idősebb nálam, legalábbis így ránézésre.
-Á, jó napot...- itt megakadtam mert nem tudtam a vezetéknevét. Szerencsémre ki volt írva a kis bilétájára és onnan le tudtam olvasni. -...Woodson palotaőr.
-Jó napot kívánok, felség. - hajolt meg újra és fülig vörösödött. Zavarba hoztam, mert hozzászóltam? Elképzelhető.
-Nem látta a bátyámat?
-Nem, felség, nem láttam.
-Köszönöm, elmehet.- újra meghajolt és távozott. Hol lehet Harry? Elindultam hát arra amerre az őr ment és valahogy egy kis idő múlva a közepén találtam magam. Feladjam? Vagy ne? És ha esetleg megtalálom? Tovább folytattam az utam egy másik járaton át. A következő sarkon láttam egy vörös villanást. Harry! Amilyen halkan csak tudtam elkezdtem utána futni nehogy nyomát veszítsem. befordultam és ott állt háttal nekem és éppen kukucskált ki egy másik sarkon. Háhá, tesó ezt most elveszítetted. teljes sebességgel nekiiramodtam és a hátára ugrottam. Szegény nem számított rá, hogy érkezem ezért előre esett én meg rá. Szinte mindketten fuldokoltunk a nevetéstől. Nem tudom mennyi ideig feküdhettünk ott nevetve.
-Gyere, most már menjünk be.- szólalt meg, majd valahogy mindketten felálltunk és folytattuk utunkat a palota felé.