A hintózás után rohantam a szobámba mert Ella már várt rám, hogy kiválasszuk a ruhámat estére.
-Hercegnő! Már vártam Önt! - pukedlizett Ella.
-Ella, kérem, most hagyjuk a formalitásokat inkább válasszunk ruhát! - vigyorogtam kislányosan, mire Ella is elmosolyodott. Már egészen kicsi korom óta imádom a bálokat főleg az előkészületeket. A ruhaválasztás a személyes kedvencem.
-Kisasszony ez remek lenne.- tartott felém egy fekete szűk ruhát Ella.
-Nem. Ez nem jó. Ne legyen szűk.- kutakodtam tovább a fogasok között a ruhaszalonban.
-Esetleg ez? - Ella kivett egy szintén fekete, abroncsos ruhát.
-Ella!- kiáltottam fel.- Meg van a ruhám estére!- nevettem fel. Máskor órákig tudok vacakolni de ez a ruha tökéletesen jó az alkalomra.
-Jöjjön gyorsan Hercegnő, segítek felvenni! - mosolygott Ella és bevonultunk az egyik paraván mögé.
-Madison? - hallottam a bátyám hangját.
-Harry egy perc és megyek!- kiabáltam vissza neki miközben Ella átsegítette a ruhát a fejemnél. Elégedett voltam a végeredménnyel. -Köszönöm Ella. Csodálatos a ruha.
-Kisasszony.- pukedlizett Ella és a személyzeti ajtón kisietett. Kiléptem a paraván mögül.
-Na milyen?- forogtam körbe lassan, hogy a tesóm jobban szemügyre tudja venni a ruhám.
-Ruha. - vonta meg a vállát én meg lendületből belebokszoltam a felkarjába. - Hé.- kezdte dörzsölni a kezét. Én csak vigyorogtam.- Nagyi szólt, hogy már tíz percbe a sminkben kéne ülnöd.
-Jajj.- csaptam a homlokomra.- Kösz Tesó.- nyomtam egy puszit az arcára, amit ő látványosan, fintorogva letörölt. Futva indultam a szalonba. A sminkem nagyon gyorsan kész lett és egy a rangomat jelző arany virágos tiara került a fejemre.
-Madison Rachel Diana Blair! - Nagyi jött be sietősen. - Siess! A bátyád és Kate, meg a gyerekek öt perc múlva érkeznek! - tapsolt kettőt. Lesiettem az előcsarnokba, ahol Henry már várta őket. Pont a Nagyi által megadott időpontban érkeztek meg. A kis Charlotte édesen aludt a bátyám kezébe, míg George az édesanyja kezét elengedve kezdett rohanni felém. Édeském nemrég tanult meg rendesen járni ezért elesett kétszer is mire odaért hozzám.
-Szia George.- pusziltam meg az arcán, mire elmosolyodott és megölelt.
-Szia Madison. -motyogta a nyakamba én meg felemeltem.
-Jajj, kisfiam, hagyd Madisont élni. - sopánkodott Kate.
-Kate, ugyan. Semmiség. Imádom a kis fickót és már nagyon hiányzott.- csikiztem meg mire hangosan felkacagott.
-Jó, Maddy elég én jövök. - kapta ki a gyerkőcöt a kezemből Harry és elvonultak játszani a külön Georgenak és a húgának épült játszószobába. Közben a kis Charlotte is felébredt így őt is átvettem a szüleitől és felvittem a szobámba. Pár perc múlva William bátyám kopogtatott.
-Sziasztok lányok.- mosolygott ránk én pedig (miután meggyőződtem, hogy Lottie nem tud leesni az ágyról felálltam és szorosan megöleltem idősebb testvéremet.
-Szia Will. - motyogtam.- Hiányoztatok.
-Te is nekünk húgi. Főleg Georgenak. - mosolyodott el és elengedett.- Na, és neked ki lesz a kísérőd?
-Nekem nem lesz.- vontam meg a vállam.
-Á, olyan nincs, hogy nem lesz. A Nagyi tuti beszervez neked valami elit tagot a népből. - vigyorgott és ölébe vette a kislányát. Lottie mosolyogva nézte apukáját.- Öhm, Mady... Tudsz pelenkát cserélni?
-Hallod, tesó, nem nekem van két gyerekem. De persze egy csomót pelenkáztam azt a kis gazfickó csemetédet.
-Köszönöm. -mosolygott hálásan és inkább eliszkolt. Pár perc múlva egy szobalány kopogtatott.
-Felség, - pukedlizett.- Meghoztam a kis Hercegnő pelenkázós táskáját.
-Köszönöm. - bólintottam, mire a lány lerakta mellém a táskát. Tisztába raktam a kislány és a karomba véve lebaktattunk a lépcsőn. A vendégek sorba özönlöttek be a bálterembe. Charlotte nagyra nyitott szemekkel bámulta a tömeget. - Na, mi van hercegnő. Tetszik az első bálod? - nyomtam egy puszit a feje búbjára és lementünk a bálterembe. Nagyi rögtön betalált minket.
-Á, lányok, gyere Madison köszönj körbe. - terelgetett a nagyanyám. Először a francia nagykövettel és a fiával találkoztam. A nagykövet egészen sokat áradozott milyen nagy lettem mióta utoljára látott meg a többi. Lottie a karjaimban nézelődött továbbra is. Amint látott valakit aki szimpatikus neki rögtön elkezdett ficánkolni, ezzel megmentve engem még egy hosszú unalmas beszélgetéstől .
-Mi az, kicsi lány, kit látsz? - Charlotte tekintetét követtem a szememmel és egy szőkésbarna hajú fiút kémlelt. -Nem, Lottie, nem megyünk oda. Nem is ismerem. - A kis Lottienak legörbült a szája és elkezdett sírni. Hangosan. - Jól van kincsem, odamegyünk csak kérlek hagyd abba. - öleltem szorosan magamhoz és csak akkor hagyta abba a sírást, amikor megindultam az említett srác felé. Talán valami herceg? Esetleg gróf? Már majdnem odaértem amikor egy barna hajú, kék szemű srác az utunkat állta. Megtorpantam és felnéztem a fiúra.
-Madison Rachel Diana Blair Windsor! Már másodjára mész el mellettem te lány! - nevetett hangosan.
-Edward James Arthur Fitzgerald! Úristen észre se vettelek! - öleltem magamhoz fél kézzel.
-Na mi van, eleged lett a hercegnősködésből és inkább felcsapsz bébiszitternek? - vigyorgott Ed.
-Ugyan, Edward egy hercegnőről nem beszélhetsz így. Különben is ez a baba a kezemben már több rangot kapott a 3 hónapja után, mint te egész életedben.
-Héé, ez erős volt, Törpe. - játszotta a sértődöttet Fitzgerald.
-Törpe? 175cm magas vagyok! Nem tehetek róla, hogy te nőttél nagyra!
-Álmodja csak, Törpe. - szólt vissza a válla fölött és elindult a tömegbe. Charlotte újra ficánkolt így gond nélkül folytathattuk utunkat a fiú felé. Szegény kicsit el volt veszve, nem beszélgetett senkivel. Lehet, hogy az alsóbb körökből való személy volt. Megálltunk a babával előtte mire kérdőn és kissé zavartan pillantott fel ránk.
-Szia.- mosolyogtam rá. Visszamosolygott. Ez jó jel.
-Szia...sztok.
-Sajnálom, hogy csak így megzavartunk, de Lottie - emeltem meg egy kicsit a kislányt.- mindenáron ide akart jönni hozzád.
-Ó, ez hízelgő.- nevetett fel. - Nagyon édes kislány. Ki az apukája?- látszólag nem ismeri a családunkat, szóval nem angliai. Tekintetemmel megkerestem Willt aki éppen Harryvel és valami gróffal társalgott a fal mellett.
-Balra a fal mellett 3 férfi beszélget. Nem a vörös hajú, nem a szemüveges.
-Aha, látom. Öhm... igazából nagyon örülök, hogy idejöttetek hozzám, mert teljesen el voltam veszve, nem ismerek senkit innen.
-Látszott rajtad, a kis hercegnő biztos megérezte.
-Hercegnő?- fagyott le egy pillanatra.
-Igen az.
-Akkor te meg hercegné vagy?
-Tessék? - ráztam a fejem.- Nem, William a bátyám. Ahogy a mellette lévő vörös hajú fiú is, Henry. A nagymamám az angol királynő jelenleg.
-Ó, értem. - megvakarta a tarkóját.- Hát ez kínos. A családotokból csak a királynőt ismertem. Tegnap azt sem tudtam, milyen partira vagyok hivatalos csak reggel szólt a menedzserem, hogy ma jövök a palotába. Mellesleg gyönyörű az épület. Elképesztő lehet itt élni.
-Hát nem panaszkodom, de egy idő után nagyon monoton. - Charlotte ficánkolni kezdett az ölemben, annyira, hogy alig bírtam tartani.- Hé, Lottie, nyugi. - a fiút nézte. és nyújtotta felé a karjait. - Öhm... Azt hiszem át akar menni a te öledbe.
-Megtiszteltetés, Hercegnő. - vette át a babát. Lottie megnyugodott és a srác karjaiból kémlelte a világot. Egy bajuszos öregember közelített felénk.
-Madison! Öröm újra látni! - találkoztam már valaha a bácsival? Nem rémlik.
-Magát is!
-Amikor utoljára láttalak, még járni is alig tudtál. - nosztalgiázott a bácsi. Így már érthető.
-Hát igen az jó rég volt. - nem tudtam mit válaszoljak neki.
-Látom már van párod. Ó és az a kicsi! Csak nem lett Elizabeth dédmama megint?
-Jajj nem dehogy! A fiú csak egy barátom, nem a párom. A kisbaba meg nem más , mint Charlotte hercegnő, William bátyám kisebbik gyermeke.
-Ó, elnézést. Jól összekutyultam a dolgokat. Megyek és gratulálok a bátyádéknak.
-Rendben. -mosolyogtam és néztem, ahogy lassan elsétál.
-Szóval Madisonnak hívnak? - tette fel a kérdést a srác.
-Igazából Madison Rachel Diana Blair Windsornak. De csak az első nevemet használjuk legtöbbször. És téged hogy hívnak?
-Justin Drew Bieber. Nekem nincs egy oldalnyi nevem.- vigyorgott rám. Charlotte már majdnem elaludt Justin kezében.
-Nem probléma ha a kicsi alszik egy kicsit a karodban? Ugye nem nehéz? - aggodalmaskodtam pedig még az öltönyén is keresztül látni lehetett kidolgozott izmait.
-Nem, dehogy. - Nagyit láttam felénk közeledni.
-Á, fiatalok, látom megismertétek egymást! Nagyszerű! 5 perc múlva lesz a nevesebb vendégek bejelentése szóval Justin, Madison, álljatok be a sorba, vigyétek Charlotte-ot is! Maradjatok párba! - Ez a vendégek bemutatása rész tényleg olyan, mint a filmekben. Felmegyünk egy lépcsőn, amin pár perc múlva levonulunk. Elkezdődött a bemutatás. A királyi családot és kísérőiket utoljára hagyták elvégre mi vagyunk a főszereplői az egésznek.
-Henry Charles Albert David Windsor herceg és kísérője Philippa Charlotte Middleton! - kb egy-egy párra 2 max 3 perc jutott.
-William Arthur Philip Louis Windsor herceg és kísérőja felesége Chatherine Elizabeth Middleton hercegné, fiuk George Alexander Louis herceg. - lementek ők is és mi következtünk utolsónak.
-Madison Rachel Diana Blair Windsor hercegnő és kísérője Justin Drew Bieber és Charlotte Elizabeth Diana hercegnő! - Lottie felébredt, átvettem a kezembe és Justinba karoltam. Szép lassan levonultunk. Minden szem ránk szegeződött, a vakuk elvakítottak szinte. Párszor csináltam már ezt. Justin még soha. Biztatóan megszorítottam a karját és rápillantottam. Elmosolyodott. Mire leértunk az összes újságíró elénk tömörült és kérdésekkel bombázott minket. A palotaőrök kitessékelték a palota területén kívülre a médiát.
-Jajj Madison köszönöm, hogy vigyáztatok rá. - kapta ki a kezemből Kate a lányát.
-Semmiség, imádom a kiscsajt. Élvezte a dolgokat. - mosolyogtam Katera és ő visszament Willhez. Justinra néztem.
-Táncolunk? -kérdezte barna tekintetét az enyémbe fúrva. A kezét nyújtotta.
-Aha. -fogtam meg a kezét. A táncparkettre vezetett. Kezét a derekamra helyezte, míg én a sajátomat a vállára raktam. Elkezdtünk táncolni.
